Kapitány Juditnak március tizenötödikén Dr. Navracsics Tibor miniszter Takács Szabolcs főispán javaslatára Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat állami kitüntetést adományozott több évtizedes szakmai munkájának elismeréseként Budapesten, a Hagyományok Házában.
„Meglepettséggel, de annál nagyobb megtiszteltetéssel fogadtam a hírt, amikor tudomást szereztem arról, hogy a gyámügyi területen és a közigazgatásban töltött negyvenévnyi munkámat ilyen magas szinten ismerik el” – kezdi beszélgetésünket Judit.
A kitüntetett szakmai útja 1985 júliusában kezdődött a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának Gazdasági Ellátó Szervezeténél, mint gazdasági előadó, de már az év novemberében a zirci Városi Nevelési Tanácsadóhoz került asszisztens-adminisztrátorként. 1997. november 1-vel – a gyermekvédelmi törvény hatályba lépésével kezdődött meg a gyámügyi pályafutása. „Akkoriban szakmailag szinte a nulláról indultunk, hiszen a modern gyermekvédelmi és gyámhivatali rendszer az 1997-es törvénnyel nyerte el mai formáját és a megfelelő jogszabályi környezetet” – mondja.
Judit mindig hitt a folyamatos fejlődésben, így folyamatosan képezte magát, a pápai Benedek Elek Pedagógiai Főiskolán „első fecskeként” szerzett szociálpedagógus diplomát 1998-ban. Tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Államigazgatási Karán folytatta, ahol szociális szakigazgatás-szervező végzettséget szerzett. Később, 2012-ben anyakönyvi szakvizsgát is tett, mert az örökbefogadások kérdése mindig is közel állt a szívéhez, de mediátorképzésben is részt vett, hogy még hatékonyabban segíthesse a családokat.
1999-től 2015 március 31-ig vezette a zirci gyámhivatalt. A közigazgatási átszervezések után Veszprémben, a megyei kormányhivatal szociális és gyámügyi osztályán dolgozott osztályvezetőként, majd 2016 júliusától egészen a 2025-ös nyugdíjba vonulásáig Várpalotán vezette a Gyámügyi Osztályt.
Munkája felelősségteljes és rendkívül sokrétű volt: a gyermekvédelem mellett gondnokság alá helyezett fiatalokkal, felnőttekkel, gyámkirendeléssel és családi jogállásrendezéssel, kiskorúak és gondnokoltak vagyoni ügyeivel, és kezdetben örökbefogadással is foglalkozott. Judit azt mondja, ezt a szakmát nem lehet rutinból végezni, hiszen a jogszabályok néha havonta kétszer is változtak, a szakmai rövidítések között való eligazodás pedig egy kívülállónak talán kínaiul hangozna. Lelkileg sokszor megviselték a gyermekelvételek, és örökre emlékezetes marad számára egy anyakönyvezetlen „talált” gyermek esete is, ugyanakkor az örökbefogadások sikere – amíg hatáskörükbe tartozott – mindig jó érzéssel töltötte el.
„Soha nem egyedül értem el az eredményeket. Ahogy egyik kedves kollégám fogalmazott: egy csónakban evezünk, és mindannyiunk érdeke, hogy a csónak jó irányba haladjon. Hatalmas öröm számomra, hogy pályám során mindvégig azt tapasztaltam, hogy segítséget nyújtunk egymásnak kollégáimmal. Ez az összetartás és a többi járással, valamint vármegyében dolgozó kollégákkal ápolt szoros, segítő szakmai kapcsolat is enyhített a középvezetői munka nagy nyomásán” – meséli.
Judit azt mondja, hálát érez, amiért szülei életük során rengeteget segítettek neki, de férjének Zsoltnak és két gyermekének is köszönettel tartozik a támogatásukért. „Nem volt mindig egyszerű, de ma már boldog, kétunokás nagymamaként tudom, hogy minden befektetett energia és a családokért végzett negyvenévnyi szolgálat megérte. Szép pályafutásom volt” – zárja beszélgetésünket a díjazott.
fotó: Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium
A cikk eredetileg a Zirc és Vidéke 2026. májusi lapszámában jelent meg.
Népszerű
Egy hivatás elismerése
