Egy csupaszív sportember, akinek a kötele sosem szakad el

Már a kezdeteknél is ott volt, és a mai napig életben tartja Zircen a nagy hagyományokkal rendelkező kötélugró sportot. Mindamellett, hogy edzi a gyerekeket, a felnőttek mozgásos életmódját is szervezi. Riport a közelmúltban „Zirc Város Sportjáért” kitüntetésben részesülő Borsos-Rottenbücher Anitával.

Valamikor nyár elején, a tanuszoda teraszán merült fel, hogy milyen jó lenne felidézni eddigi pályafutását, nem feltétlenül a kitüntetéséhez kapcsolódóan, hanem egyébként is. Végül augusztus közepén találtunk egy szabad időpontot a naptárban, amikor le tudtunk ülni kicsit kényelmesebben.

„Vigyek magammal pár érmet?” – kérdezi egy kedves hang a vonal másik végéből, és bár a kérését tiszteletben tartva nem kamera előtt készül a beszélgetés, azért meg tudjuk örökíteni az ereklyéket, miért mondanék nemet. Megérkezik, és egy hátizsákból kiteríti a termést, fürtökben lógnak a stúdióban a régi versenyekről hozott elismerések.

Kiemel egyet a sok közül, amire a legbüszkébb: az 1999-es hazai rendezésű Európa-bajnokságról származó bronzérem (Fotó: Wittmann Csaba)

A legutóbbi díjra, amit a várostól kapott, azonban egyáltalan nem számított Borsos-Rottenbücher Anita – derül ki rögtön a beszélgetés elején. Hangsúlyozza, soha nem azért csinálta, hogy bármi jutalmat is elvárjon ezért, mindig is az élete része volt a sport.

Annyira szerény, hogy még a díjátadóra szóló meghívóval sem sikerült „elhitetni” vele, hogy kitüntetésben részesül, azt gondolta, talán díjat kell átadni, vagy éppen be kell melegíteni valakiket, általában ilyen apropóból szokták megkeresni. Véletlen egybeesés, hogy azon a május végi napon, a Gyermeknap & Nyárindító rendezvényen felléptek kötélugró tanítványai, akik szeretetük kézzelfogható jeleként nagy ujjongással fogadták edzőjük elismerését, mindenki a kupát szerette volna megfogni.

Nemcsak a tanítványok léptek színpadra a május végi rendezvényen, hanem edzőjük is. Borsos-Rottenbücher Anita a „Zirc Város Sportjáért” kitüntetéssel az önkormányzat díjátadó delegációjának körében (Fotó: Boross László)

A történet a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza, amikor a zirci általános iskolában dolgozó pedagógus, Kaszner Éva letette a kötélugró sport alapjait városunkban. Anita sosem felejti el, harmadik osztályos korában, az utcájukban találkozott először az ugrókötéllel, barátnője mutatott neki pár trükköt, és kérdezte, nem lenne-e kedve csatlakozni az akkoriban alakuló csoporthoz.

Több mindent sportolt akkoriban az iskolában, öttusázott, atletizált, kézilabdázott, de valahogy az ugrókötelezés nyerte el legjobban a tetszését. Emlékszik egy újságcikkre is, ami a szintén zirci kötődésű, a sportágban világhírnévre szert tevő Bánhegyi-lányokról szólt, Amerikába mentek éppen. Ez is motivációt jelentett számára, akkor még nem tudhatta, hogy pár év múlva ők is meghódítják, ha nem is a világot, de legalábbis Európa egy-egy országát.

Ahhoz viszont még a szomszédba sem kellett menni, hogy először megmutassák tudásukat a szélesebb nyilvánosság előtt: 1996. április 28-án Zirc volt a házigazdája a kötélugró országos bajnokságnak, az akkoriban még egészen újnak számító Rákóczi téri tornaterem adott helyet a korabeli sajtóbeszámolók szerint „fantasztikus hangulatú és látványos versenynek”.

Ma is elevenen él benne, hogy mennyit készültek az első komolyabb megmérettetésükre, nagy segítséget kaptak a rendezésnél az akkoriban szintén szárnyait bontogató helyi focisulitól, a „Sólymoktól”. Izgultak is nagyon, hiszen hazai közönség előtt kellett pörgetni a köteleket. Ez végül egészen jól sikerült, hiszen a Rottenbücher Anitával a soraiban felálló csapat harmadik helyen fejezte be a versengést, dobogóra állhattak szülővárosukban. Nagyon sok néző volt kíváncsi a versenyre, akadtak fiatalok, akik az élmény hatására itt döntötték el: a kötélugró sportot fogják választani – idézi fel Anita a harminc évvel ezelőtti eseményeket.

Borsos-Rottenbücher Anita a kötél alatt, ugróhelyzetben az 1996-os zirci rendezésű kötélugró országos bajnokságon

A 2000-es dániai Európa-bajnokságon szereplő zirci csapat. Az alsó sorban középen látható

A zirci kötélugró sport nagy fejlődésen ment keresztül, a kilencvenes évek végén zsinórban három Európa-bajnokságon képviselték hazánkat: 1998-ban Hollandiába, 2000-ben Dániába jutottak el a tehetségüknek köszönhetően, a köztes évben, 1999-ben pedig Magyarország volt a házigazdája a kötélugrók számára rendezett kontinensviadalnak.

Borsos-Rottenbücher Anita mindhárom versenyen ott volt a zirci csapat tagjaként. Az időben első, hollandiai világesemény azért marad emlékezetes számára, mert azt egy tíznapos edzőtábor is követte, nagyon sok nemzettel találkoztak, akiktől bizony tanulni is lehetett. Nem utolsósorban az előkelő ötödik helyet szerezték meg csapatban, gyorsaságiban pedig mindössze két lépéssel lemaradva szombathelyi vetélytársától, második helyen végzett Anita.

Bár voltak nehézségek, mégis az egy évvel későbbi budapesti EB hozta számukra a legjobb eredményt, harmadikak lettek a csapatversenyben. És míg az első két Európa-bajnokságukon ifjúsági korcsoportban indultak, a 2000-es dániai viadalon már a felnőttekkel kellett összemérni erejüket, így az ott elért hatodik helyet azóta is szép eredményként nyugtázza.

Fiatal edzőként két tanítványával 2005-ben (Kép forrása: Illés Ferenc)

A versenyzés idővel abbamaradt, de Anita kötele nem szakadt el: amikor a kétezres évek elején pedagógiai asszisztensként elkezdett dolgozni egykori tanulmányai színhelyén, a Reguly Antal Általános Iskolában, átvette a kötélugró csoport irányítását. (Az alapító elköltözését követően egy aerobic-oktató, illetve az egyik korábbi csapattársa edzette a kötélugrókat.)

A kötélugrásban edzői képzés akkoriban még nem volt, a tapasztalataiból merítve kezdett el foglalkozni a gyerekekkel, később aztán amikor ennek kialakították a keretét, elvégezte a tanfolyamot. Már több mint húsz éve életben tartja a városunkban nagy hagyományokkal rendelkező sportágat, közösséget is építve ezzel. Rendezvényeket színesítenek a fellépéseikkel, versenyekre is járnak a zirci kötélugrók. Edzősége alatt is születtek sikerek, 2007-ben egyik tanítványa egyéniben megnyerte az országos diákolimpiát, és az utóbbi években elért eredményekre is büszkék lehetnek.

Borsos-Rottenbücher Anita a zirci női kézilabdacsapatnak is oszlopos tagja volt, ebben a sportágban szintén szert tett edzői képzettségre, melyet már hasznosított is a helyben folyó utánpótlásképzés során. Nemcsak a kötéllel, a labdával is jól bánt, volt legjobb játékos, gólkirály is abban a csapatban, amelytől bizony tartottak akkoriban az ellenfelek.

A zirci női kézilabdacsapat tagjaként az ülő sorban balról a második

Kamaszként mindig is az volt az álma, hogy edző legyen, és ez többszörösen teljesült: nemcsak az általa korábban sikeresen űzött sportágakban, kötélugrásban és kézilabdában nevelgeti az ifjúságot, funkcionális trénerként a felnőttek sportos életmódját is szervezi. Heti két alkalommal, egy-egy órában tart kardioedzést az érdeklődők számára attól a céltól vezérelve, hogy a mozgás a napi rutin része legyen.

Jelenlegi munkahelye is közel áll az egészséges életmódhoz, hiszen nemrégiben a Zirci Tanuszoda létesítményvezetőjévé nevezték ki. Jól érzi magát az új szerepkörben, dicséri a kollektívát, kiemeli, hogy sok támogatást kapott a vezetőségtől, és bízik benne, hogy akár a széleskörű ismeretségeinek is köszönhetően sikerül minél több embert bevonzani a létesítménybe, hiszen ahogy fogalmaz, „az úszás is egy szuper jó sportág”, bár hozzáfűzi, abban valószínűleg nem fogja letenni az edzőit.

A zirci kötélugró csoport a május végi nyárindító rendezvényen. Edzőjük kitüntetésétől is feldobódtak (Fotó: Boross László)

Borsos-Rottenbücher Anitának meghatározza a sport a mindennapjait, amikor a hobbijáról kérdezzük, igazából akkor is a mozgásról beszél. Szabadidejét a családjával tölti, őtőlük is megkapja a kellő támogatást ahhoz, hogy egyszerre ennyi fronton helyt tudjon állni.

Nem mellesleg azt is elárulja a védjegyévé vált mosollyal az arcán, kilencvenkilenc éves koráig tervez foglalkozni a kötélugrókkal, lehet, hogy az ugrókötelet akkor már járókeretre kell majd cserélni, de amíg teheti, ki fog tartani szeretett sportága mellett.

/A cikkben szereplő archív fotókat a riportalany bocsátotta rendelkezésünkre./