Közel száz év zirci futballtörténete elevenedik meg a Békefi Antal Városi Könyvtár klubtermében nyíló fotókiállításon. A tárlat a ZIRCikON fesztivál napján 10 órától lesz látogatható és egész augusztusban várja az érdeklődőket. Létrejöttéről, a kutatómunka kulisszatitkairól és a legkülönlegesebb relikviákról a gyűjtemény összeállítóját, Kelemen Gábort kérdeztem.
Köztudott, hogy intenzíven foglalkoztál, foglalkozol a helyi labdarúgással. Mesélj, miért érdekes téma ez számodra és mióta kutatod ezt a témát?
Minden bizonnyal a Hátsó füves projekt kapcsán kapott nagyobb nyilvánosságot a sporttörténeti gyűjtemény, a tavalyi évben a Nemzeti Sport újságírója riportot készített Kacsala István polgármesterrel és velem. Maga a kiállítás ötlete a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB intézményétől származik, melyet örömmel fogadtam.
A történettudományok iránti érdeklődésem a főiskolán vette kezdetét, a labdarúgáshoz pedig ezerszállal kötődik a családom, magam is űztem a sportágat. A zirci futball történetével 2009-ben kezdtem el foglalkozni, ekkor készült egy dolgozat az önkormányzat megbízásából és támogatásával. Azóta is érdekel a téma, az újabb eredményeket egy a ZircMédia Centrum weboldalán olvasható cikksorozatban fektetjük le.
Időben hol járunk, hányas évekig tudtad felfejteni a focitörténetet?
Az első utalások a zirci labdarúgás létére az 1930-as évek elejéről származnak, de elképzelhető, hogy már kicsit korábban is volt futballélet Zircen. Annyi bizonyos, közel százéves múltra tekint vissza településünkön a világ legnépszerűbb sportága, és erre a koncepcióra építettük fel a kiállítást is. Ugyanakkor hangsúlyoznám, a tárlat nem hivatott a zirci labdarúgás múltjának komplex bemutatására.
Hogyan, milyen elemekből állt össze a kiállítás, milyen tárgyak, fotók alkotják a tárlatot? Annak összeállításában kik működtek közre, kik segítettek?
Ez alapvetően egy fotókiállítás, harminc keretezett csoportképen kísérhetjük végig a zirci labdarúgás történetét a kezdetektől napjainkig. Szinten minden évtizedből vannak felvételek. A tárlatot együtt rendeztük munkatársammal, Bereczkiné Papp Krisztinával, akinek a nagypapája és az édesapja is alkotója volt a helyi futballéletnek. Az önkormányzati gyűjtemény mellett az ő általa megőrzött fotók, egyéb tárgyi emlékek, dokumentumok is bemutatásra kerültek.
Mennyire volt nehéz összegyűjteni az anyagot? Előfordult, hogy egy-egy fotó vagy dokumentum felkutatása igazi nyomozómunkát igényelt?
Anyaggyűjtést ez a tárlat közvetlenül nem előzött meg, az elmúlt évek során birtokunkba került fotókból állítottunk össze egy csoportképtörténeti sorozatot fényképész közreműködésével.
Az adatközléseket, személyes történeteket inkább a már korábban említett cikksorozatba építjük be. A fotókat többnyire egykori labdarúgóktól, vagy a hozzátartozóiktól kaptam. Ezúton is köszönjük, hogy ilyen gondosan megőrizték az emlékeket, hogy azokat tovább tudjuk adni az utókor számára.
Mi volt a kutatás során a legnagyobb meglepetés? Milyen történetre vagy tárgyra bukkantál, amelyre egyáltalán nem számítottál?
Két képet említenék, amely a közelmúltban került a birtokomba. Mindkettőt Braun Zsuzsától kaptam elektronikus úton, az ő édesapja is fontos szereplője volt a zirci labdarúgásnak. Az egyik kép a legkorábbi felvétel, amihez eddig hozzájutottam a Dudari Bányász SE, későbbi Zirc-Dudari Bányász Sportegyesület futballcsapatáról, a negyvenes évek második felére tájolható, a másik még ennél is korábbi, az egy leventecsapat az 1930-as évekből. Mindkét fotó látható a tárlaton.
Van olyan relikvia vagy fotó a kiállításon, amely különösen közel áll a szívedhez?
Mindegyik közel áll a szívemhez, hiszen a múltunkat reprezentálja. Két tárgyat viszont kiemelnék, ami azt gondolom, kuriózumszámba megy. Az egyik egy fűzős focilabda, amelyet az egykori „Sólyom” Büféből mentettünk át, a másik pedig a régi, arborétum melletti futballpálya második világháború idején épült tribünjéből megmaradt darab. Mindkét relikviához társul egy kis történeti magyarázat is.
Ha egyetlen tárgyat kellene kiemelned a kiállításból, amelyik legjobban szimbolizálja a zirci futball múltját, melyik lenne az, és miért?
Néhány klubzászló is kiállításra került, ezek köthetők leginkább egy futballcsapathoz. Megjelenik rajtuk az egyesület színe, címere, helyenként még az alapítás dátuma is. Azonban ezek is egy adott korhoz köthetők, hiszen mindig változtak, ahogy a sportág képviselete is több strukturális átalakuláson ment át a közel száz év során. Képtelenség egy tárggyal szimbolizálni a zirci focit, és éppen ettől szép.
Milyen sikereket ért el a helyi labdarúgás az évtizedek során, amelyekre ma is büszkék lehetünk?
A zirci labdarúgás fénykora a nyolcvanas évek első felére tehető, amikor a Zirc-Dudari Bányász SE az akkor harmadosztályúnak számító Területi bajnokságban szerepelt, és ott kétszer is ötödik helyezést ért el. A közelmúlt eredményeire is büszkék lehetünk, hiszen az FC Zirc ifjúsági csapata egymás után kétszer lett vármegyei bajnok, a felnőttek pedig stabil középmezőnyű csapatnak számítanak már évek óta, nagyvárosok gárdáival felvéve a versenyt.
Mit gondolsz, fontos, hogy egy település megőrizze sporttörténeti emlékeit?
Nem gondolnám, hogy feltétlenül fontos lenne, de ha megtehetjük, és ebben partnerekre is találunk, akkor miért ne?
Kinek ajánlanád leginkább a kiállítást? A futballrajongóknak szól, vagy azoknak is tud újat mutatni, akik kevésbé követik a sportot?
Sportbarátok és helytörténet iránt érdeklődők számára egyaránt ajánlom a kiállítást, tudok olyan személyekről itt Zircen, akikben egyszerre testesül meg a kettő, ők biztosan elmennek majd augusztusban a városi könyvtárba. Minden bizonnyal több egykori labdarúgó meglátja régi önmagát a felvételeken, és talán egy kicsit elmosolyodik a ruházat vagy éppen a hajviselet miatt.
Mit remélsz, mit visznek magukkal a látogatók a tárlat megtekintése után?
Remélem, nem valamelyik tárgyat… Komolyra fordítva a szót, bízom benne, hogy élménnyel gazdagodnak a látogatók a tárlat megtekintését követően, biztos lesz majd, aki nosztalgiázik, talán egy-egy kedves emlék is bevillan a képek előtt.
