2025. júniusa óta Dr. Katona Lajos Tamás geológus látja el a MNMM KK MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának igazgatói feladatkörét, megbízása jelenleg 2026. május 31-ig tart. A geológiai gyűjtemény gyűjteményvezetője gyermekkora óta a természet és az őslénytan iránt érdeklődik, útja pedig a Bakony kutatásához és a múzeumi munkához vezetett. Pályájáról, a zirci székhelyű múzeum értékeiről és a jövőbeli -nem kevés- tervéről is beszélgettünk vele.
Kezdjük egy kis bemutatkozással! Hogyan kötődik a Bakonyhoz, Zirchez és magához a geológiához?
Tősgyökeres veszprémi vagyok, 1980-ban születtem. A geológiával már általános iskolás koromban megismerkedtem a szüleimnek és tanáraimnak köszönhetően. Meghatározó volt számomra Berta Tibor szakköre a Báthory iskolában, aki 5. osztályos korunktól kezdve vitt minket terepre gyűjteni, akkor a talált leletek egy része a múzeumba került, másokat hazavihettünk a saját kis gyűjteményünkbe, és ez a világ nagyon hamar magával ragadott. Tibor egyfajta mentorként végigkísérte az utamat egészen a doktori fokozatomig, és az Ő, valamint dr. Magyar Imre geológus akadémikus segítsége nélkül ez a tudományos fokozat csak egy álom maradt volna számomra, ezt bizton állíthatom.
Úgy tudom, az útja mégsem volt teljesen egyenes a geológiáig. Mivel foglalkozott korábban?
Valójában informatikusnak készültem, az Ipari Szakközépiskola és Gimnáziumban végeztem technikusként, és egy másodpercig sem bánom ezt az alapozást. Az informatika akkoriban sokat jelentett nekem, de a tanáraim tudták, hogy gyűjtöm az ősmaradványokat és érdeklődőm a környezettudományok iránt, és biztattak, hogy induljak a „Földtani Örökségünk” nevű országos diákpályázaton. Ezen az országos versenyen 1996-ban hatodik helyezést értem el, ami akkoriban felvételt jelentett az ELTE geológus képzésére, így kerültem vissza a természettudományokhoz.
Nem érte be diplomával, később doktori fokozatot szerzett. Mi volt a PhD-kutatásának a témája?
A doktori munkám a világ egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb tavának, a Pannon-tónak az endemikus puhatestűit, azaz a csigáit és kagylóit dolgozta fel. A késő miocén elején, nagyjából 12 millió évvel ezelőtt lefűződött egy nagyobb víztest a Középső-Paratethys tengerről és önálló fejlődésen ment keresztül. Ennek az lett az eredménye, hogy több, mint 600 fajból álló, többségében endemikus puhatestű fauna alakult ki.
fotó: nhmus.hu
A 10 évnyi kutatás alatt több tucat őslénytani feltárást készítettem és több tízezer példánnyal gyarapítottam a múzeum pannóniai korú őslénytani gyűjteményét, valamint sikerült kimutatni a Pannon-tó fajainak majdnem harmadát a Bakony területéről. A kutatás során tanultam meg az ősmaradványok professzionális fotózását is, amihez egy kutatási program biztosítja a professzionális eszközöket a múzeumnak.
Egyébként ez egy nagyon szép és egyben rendkívül nehéz, népszerű téma, amelyben dr. Magyar Imre, dr. Sztanó Orsolya és Berta Tibor voltak a segítségemre. A doktori munkám végül egy több mint 700 oldalas anyag lett, amiből még vagy 20-25 szakcikket lehet publikálni – ez is a tervem, de sajnos kevés időm jut rá mióta az intézmény élén állok. Hadd említsem meg, egyébként már gyerekként, 1987-től jártam a múzeumba, a Baráti Kör táboraiba. Dolgozni viszont 2003-tól kezdtem itt, amikor még negyedéves egyetemi hallgató voltam, és éppen volt egy üresedés az intézményben.
Ahogy említette is, most már jó pár hónapja Ön a múzeum igazgatója. Mi motiválta abban, hogy elvállalja a posztot?
Engem mindig is foglalkoztatott, hogy mit lehet kihozni egy múzeumból. Példaképemnek dr. Tóth Sándor korábbi igazgatót tekintem, aki elképesztő munkabírású ember volt, még az élete utolsó napjaiban is a legújabb monográfiáján dolgozott. Motivált az is, hogy a múzeumnak hatalmas, több százezer darabos gyűjteménye van – például a közel 130 ezer darabos geológiai anyag –, amelynek csak egy töredékét látják az emberek. A Bakony hihetetlenül gazdag természeti értékekben és a múzeum gyűjteménye is óriási: ezek nagy részét a nagyközönség soha nem látta, az egyik célom, hogy ezeket megmutassuk a nagyérdeműnek. A jelenlegi kiállítás körülbelül 440 négyzetméteres, de a Bakony geológiája önmagában megérne akár ezer négyzetmétert is. És akkor még nem beszéltünk a növény- és állatvilágról, valamint a barlangjairól!
Milyen különleges leleteket őriznek még, amikre büszkék lehetnek?
Kiemelkedőek a csajági mamutcsontvázak, amiket épp 20 évvel ezelőtt találtak meg – ezzel kapcsolatban tervezünk egy jégkorszak témájú kiállítást az idei Múzeumok Éjszakája program részeként, június 20-án. Emellett van több részleges orrszarvú csontvázunk és világhírű rovarfosszíliánk a magyarországi Puláról. A jégkorszaki megafauna kutatása, reparálása és konzerválása az egyik legkedvesebb hobbim. Összességében nagyon gazdag és értékes a múzeum gyűjteménye: a leltározott darabszáma megközelíti a félmilliót.
fotó forrása: www.zirc.hu
A Bakony világszerte ismert lelőhelyekkel rendelkezik, különösen az ősmaradványok terén. Ilyen például a késő kréta korú volt bauxitbánya, Iharkút területe, ahol dr. Ősi Attila geológus találta meg az első dinoszaurusz csontleleteket. De nem szabad elfelejteni a szintén nemzetközi hírrel rendelkező nemesvámosi, felsőőrsi, vagy pénzesgyőri ammonitesz termőhelyeket, a lókúti pörgekarú lelőhelyeket, vagy a várpalotai, nyirádi, devecseri, vagy bándi középső miocén korú tengeri molluszka és cápatemetőket, a pannóniai puhatestűeket szolgáltató feltárásokról nem is beszélve.
Milyen nehézségekkel kell szembenéznie igazgatóként?
A bürokrácia és a finanszírozás hiánya óriási kihívás. Azt hiszem nem mondok újat, ha azt mondom, manapság a kultúrára kevés pénz jut, sokszor a napi szintű problémák – mint a beázás vagy a vakulatomlás – elhárítása emészti fel az energiákat, de komoly feladatot jelent a különféle pályázatok benyújtása is. Jelenleg egyedül viszem az intézményvezetést, a kulturális és szakmai programok szervezését – ebben mondjuk hatalmas tapasztalatom van, mert a Baráti Kör titkára is voltam, öt nagy konferenciát szerveztem, amelyeknek 90-150 civil résztvevője volt. Visszatérve a pályázatokra, egy 5-6 millió forintos „injekció” hatalmasat lendítene a kiállításaink színvonalán, és persze kevesebb bürokratikus feladatnak is örülnék – bár kétségkívül ennek is megvan a maga szépsége és jelentősége.
Milyen konkrét tervei vannak a közeljövőre nézve, amelyek érdekesek lehetnek a látogatók számára?
Szeretnék havonta legalább egy neves kutatót meghívni előadást tartani, új eredményeiket bemutatni. Nemrégiben Dr. Csorba Gábor tartott előadást „Dél-Ázsia nemzeti parkjai -kontrasztok zoológus szemmel” címmel, közös fenntartónk kapcsán az MNM KK OSZK Ciszterci Műemlékkönyvtár barokk termében – ez azt is jelenti, hogy Németh Gáborral is fontos és jó kapcsolatot ápolunk. Fogadni tervezünk vándorkiállításokat is, amely sok embert vonzana.
Különösen fontosnak tartjuk az iskolai csoportok megszólítását, ennek érdekében nemcsak a múzeumban szervezünk programokat, hanem a jövőben szakembereink az iskolákba is ellátogatnak majd, így a diákok saját tantermükben találkozhatnak a természettudományos ismeretekkel. Azt tapasztaljuk, hogy az iskoláknak nehéz és időigényes a bejutás a múzeumba, ez erre is megoldást jelentene.
A napokban elkészül az „Év fajai” vitrin, ahol a megválasztott fajokat, például élőhelyét, rovarát, beporzóját, gombáját, fáját, gyógynövényét, hüllőjét, halát, emlősét, madarát, ásványát, ősmaradványát és nyersanyagát mutatjuk be. A gyöngyösi Mátra Múzeum mintájára egy látványkaptár érkezik áprilisban a kiállításba, ahol a látogatók online figyelhetik meg a dolgozó méheket.
Különlegességként tervezem, hogy Domokos Gábor, a Gömböc (konvex, homogén háromdimenziós test, melynek specialitása, hogy összesen két – egy stabil és egy instabil – egyensúlyi helyzete van. Ezt a különleges testet Várkonyi Péter és Domokos Gábor, a BME Építészmérnöki Kar Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszékének oktatói alkották meg 2007-ben. – a szerk.) feltalálója is nálunk tartson előadást a Nautilus házából eredő lágy cellákról, ami szintén bejárta a világot – még Kapu Tibor is kivitte a világűrbe!
Leginkább azt szeretném, ha minél többen megtapasztalnák, milyen kincsek rejtőznek a Bakonyban. Ez a múzeum nem egy kis vidéki intézmény, hanem egy rendkívül gazdag gyűjteményekkel rendelkező tudományos központ.
Hogyan próbálják elérni a fiatalabb generációkat?
Mindenképp szeretnénk erősíteni a digitális jelenlétünket: tervben van egy TikTok csatorna és/vagy Instagram oldal indítása, amihez örömmel várjuk lelkes önkéntesek segítségét, akik pro bono gyártanának tartalmat, mert jelenleg a múzeum dolgozóinak erre nincs kapacitása, de szükségességét mindannyian érezzük.
Vannak-e személyi változások vagy új együttműködések a láthatáron?
Igen, a gerinces gyűjtemény élére Mészáros József denevérkutató érkezett április elsejétől, aki évtizedek óta rendkívüli munkát végez a Bakony barlangjaiban. Remélem, hogy ez a kapcsolat hosszú távú és gyümölcsöző lesz. Nyitottak vagyok Zirc Városi Önkormányzattal való szorosabb együttműködésre is, van tervünk egy városi tanösvény kialakítására, ahol kihelyezett táblákkal mutatnánk be a környék földtanát és élővilágát. Mi szakértelmet adnánk, míg az önkormányzat anyagi forrást biztosítana.
Mi az intézmény legfőbb küldetése az Ön szemében?
Az, hogy a múzeum hiteles maradjon. Nálunk a rovartani foglalkozásokat entomológus, a botanikai foglalkozást botanikus, a geológiait pedig geológus szakember végzi. Nem „droidok” vagy hozzá nem értő vloggerek beszélnek a természetről, hanem valódi kutatók, akik nemzetközi szinten is elismertek. Beletesszük a munkát akkor is, ha kevés a pénz, mert meg akarjuk mutatni, hogy miért érdemes és miért kell védeni a Bakony természeti értékeit, a geo- és biodiverzitását. Legfőképp azt szeretném, ha a Bakonyi Természettudományi Múzeumra nem egy kis vidéki múzeumként tekintenének, hanem egy komoly tudományos intézményként. A gyűjteményünk ugyanis hatalmas és rendkívül értékes, a szakembereink szintén elismerésre méltóak.
(Az interjú eredetileg a Zirc és Vidéke havilap 2026. április lapszámában jelent meg.)
kiemelt kép forrása: www.zirc.hu
Népszerű
