Interjú Éltető Erzsébettel – a StoryLab vezetőjével

Ahogy arról már korábban is beszámoltunk, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával hat alkalmas kreatív írás műhely indul StoryLab néven a Békefi Antal Városi Könyvtárban – elsősorban, de nem kifejezetten a középiskolás korosztály számára. A StoryLab vezetője Éltető Erzsébet lesz – vele beszélgettünk arról, pontosan miről is fog szólni a műhelymunka és hogyan segíthet a fiatal korosztálynak -vagy éppen bárkinek- az önkifejezésében. 

Ön a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtárban már több éve vezet egy kreatív írókört, melyre a fiatal korosztálytól, egészen az idősekig nagy az érdeklődés – itt Zircen is hasonlóra számíthatunk?

É. E.: Valószínűleg igen, de Zircen most kifejezetten a középiskolás korosztályra szeretnék fókuszálni. A fiatalok tele vannak gondolatokkal, kérdésekkel, érzésekkel, és nagyon sok minden történik bennük egyszerre. Ők azok, akik már szeretnek írni, de sokszor nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá, vagy nincs, akivel megosszák, amit írnak. A StoryLab nekik ad teret és biztonságot: itt nem kell megfelelni, nem osztályzat születik, hanem egy valódi élmény, ami közösségkovácsoló erővel is hathat. Ebben a korban különösen fontos az önkifejezés, mert az írás segít megérteni, mi zajlik bennük, és kimondani azt, amit nehéz lenne más formában elmondani. Emellett a műhely nemcsak egyéni, hanem közösségi élmény is: a résztvevők egymás szövegeire reagálnak, inspirálják és bátorítják egymást, és sokszor ebből születnek a legjobb ötletek. A fiatalok nagyon sokat írnak – csak sokszor nem mutatják meg senkinek, amit papírra vetnek. Reményeim szerint ez a műhely egy olyan barátságos tér lesz számukra, ahol kipróbálhatják magukat, és ahol az írás nem tantárgy, hanem élmény. Ugyanakkor nem kizárólag fiataloknak szól a műhely, hiszen az írás közös nyelv, kortól függetlenül. De most elsősorban a fiataloknak szeretném megmutatni, hogy az írás nem valami távoli, elérhetetlen dolog, hanem egy csodálatos eszköz önmaguk és a világ megismerésére.

Ön mióta foglalkozik kreatív írással – ismert költőként, novellái is megjelentek már, de a kreatív írás mennyiben más vagy épp mennyiben hasonló, és mit takar pontosan?

É. E.: Kreatív írással körülbelül tíz éve foglalkozom, nagyjából azóta, hogy a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár munkatársa lettem. A Pannon Egyetem magyar szakán – ahol végeztem – ilyesmit nem tanultunk, ez egyszerűen azért alakult így, mert magam is írok, és egyre jobban érdekelt, hogyan lehet ezt a készséget tanítani, fejleszteni. A könyvtárban igény mutatkozott egy olyan klubra, ahol nemcsak olvasni, hanem alkotni is lehet, így indult el az írókör Várpalotán. A költészet és a kreatív írás egyébként is sok esetben rokon egymással: mindkettőben a megfigyelés, a kifejezés és a belső világ megmutatása a lényeg. A különbség inkább a módszerben van: a kreatív írás nemcsak ihletre, hanem tudatos játékra és technikákra is épül. Segít megérteni, hogyan születik meg egy szöveg, és hogyan válhat valódi önkifejezéssé.

Hogyan fog ez a hat alkalom felépülni? Mit tudhatunk a részletekről?

É. E.: A StoryLab hat alkalomból áll, és lépésről lépésre vezetem végig a résztvevőket az írás különböző fázisain. Az első alkalom inkább ismerkedés és ráhangolódás: megtalálni, hogy kinek mit jelent az írás, és hogyan tudunk szavakban gondolkodni. Utána fokozatosan haladunk tovább, különböző stílusgyakorlatokon, játékos feladatokon keresztül alkotunk szövegeket. Mindvégig párhuzamosan dolgozunk prózával és verssel is, mert a két műfaj sokszor jól kiegészíti egymást: ami az egyikben játékos, a másikban elmélyültebb formában bukkan fel. Minden alkalom gyakorlatorientált — nem elméletet tanulunk, hanem írunk, beszélgetünk, és közben felfedezzük, hogy az írás mennyire felszabadító tud lenni. A végén mindenki létrehoz egy saját szöveget, ami lehet vers, novella vagy akár valami kísérleti műfaj is. A legfontosabb, hogy a résztvevők megtapasztalják: az írás nem teljesítmény, hanem élmény.

Van-e arra irányuló terv, hogy ezek a műhelymunkák aztán megjelenjenek egy kiadványban, kötetben?

É. E.: Igen, a zirci könyvtár munkatársaival mindenképp szeretnénk, ha valamilyen formában nyoma maradna annak, ami a műhelyben születik. A várpalotai írókörökben is készítettünk közös antológiát, és nagyon szép tapasztalat volt látni, ahogy a résztvevők írásai egymás mellé kerültek: egy-egy szöveg mindig több lesz, ha egy szép könyvben, nyomtatott megjelenésben is maradandóvá válik.

Mit visznek magukkal azok, akik részt vesznek ebben a különleges műhelymunkában?

É. E.: Remélem, leginkább azt viszik magukkal, hogy az írásban nincs jó vagy rossz történet vagy vers, az alkotás öröme számít. A StoryLab-ban nem teljesítményt várunk egymástól, hanem azt, hogy merjünk megszólalni, leírni, amit gondolunk, érzünk, vagy épp csak játszunk a szavakkal. Aki részt vesz ezen a néhány alkalmon, az nemcsak szöveget ír, hanem egy kicsit jobban megismeri önmagát is. És mivel mindez nemcsak egyéni, hanem közösségi élmény is, az alkotótársak írásait hallgatva ráismerhetnek magukra mások történeteiben, motiválhatják egymást.

(kiemelt képünk: Pexels)