Húszéveseké a világ – útikönyvet is írhatnának az élményekből

Fennállásának huszadik évfordulóját ünnepli idén a zirci polgárokra épülő Hegyen-völgyön Baráti Kör. A jubileumi összejövetelnek Hotel Szépalma adott otthont.

Ezúttal csak a szomszédba kellett menni, de stílusosan, az összetartozásról is tanúbizonyságot téve nagybusszal érkezett az utazó csoport az ünnepség helyszínére, ahol Kacsala István polgármesterrel kölcsönösen köszöntötték egymást.

Miután elfoglalták helyüket, az ünnepelteket a vendéglátók részéről sokak kedves ismerőse, a zirci Moór Csaba séf is köszöntötte, majd bemutatta az idén szintén kerek évfordulót megélő, harminc éve működő vendéglátóipari egységet.

Ezután egy hosszú időutazásnak lehettünk részesei a lugasban, Müller Anikó, a csoport alapítója, vezetője, a kirándulások szervezője felelevenítette, hogyan is kezdődött az akkor még „névtelen” Hegyen-völgyön Baráti Kör története.

2006-ot írtunk, amikor szeretett volna eljutni Horvátországba, a Plitvicei-tavakhoz, de nem egyedül: ahogy fogalmazott, „körbekiáltotta” magát, és összejött annyi jelentkező, amiért már érdemes volt egy nagybusszal útra kelni. Bőrig áztak ugyan, de mégis szép emlék marad, pedig akkor még nem tudták, hogy a többnapos utazással egy új közösség alapjait fektetik le.

Közösség nőtte ki magát egy horvátországi útból – a 20 éves Hegyen-völgyön Baráti Kör Kacsala István polgármesterrel az ünnepség helyszínén

Ahogy az ünnepi beszédből kiderült, többről van szó, mint kirándulások sorozatáról, a közösen eltöltött programok során ugyanis barátságok születtek, régi kapcsolatok elevenedtek fel, és túl azon, hogy sok élménnyel gazdagodtak, egymást is jobban megismerték.

Kezdetben heten voltak, most már két hosszú asztalsort töltöttek meg Szépalmán. Nagyon sokan az unokájukat is elhozták a kirándulásokra, többgenerációssá terebélyesedtek, és nemcsak zirciek alkotják a csoportot, hanem a környék több településéről is csatlakoztak hozzájuk. Pedig nem is népszerűsítik a kirándulásokat, szájhagyomány útján telnek meg a buszok.

Müller Anikó – aki a közművelődés terén szerzett tapasztalatát és az önkéntes munkája során kialakult kapcsolatrendszerét is beépíti szervezőmunkájába – szemezgetett is az elmúlt húsz év számára legkedvesebb emlékeiből. A felsoroltakból kiderült, hogy milyen széles keresztmetszetet mutatnak az úti élmények.

Jártak például egy Európában egyedülálló kocsmatemplomban, különlegesebbnél különlegesebb múzeumokban, nem lehet elfelejteni az őrségi olajsajtolást és agyagozást, a csehországi Becherovka ízét, ahogy a káptalantóti Liliom-piac vagy a Jászai Mari-emlékház Rábatamásiban szintén beírta magát húszéves történetük aranylapjaira, és talán még most is ott motoszkál a fülükben egy Balaton-felvidéki bácsi tangóharmonikájának vidám muzsikája.

Müller Anikó csoportvezető visszaemlékezése legalább annyira alapos volt, mint amilyen alapossággal szervezi az utakat

Mindamellett, hogy szinte bejárták az országot és még külföldre is kitekintettek, közvetlen környezetük természeti és épített értékeit is felfedezték a Hegyen-völgyön Baráti Kör tagjai. Veszprémet például „más szemmel” is megnézték, a színházi kulisszákba, újságszerkesztőség
munkájába és egy hegedűkészítő műhelytitkaiba is bepillantást nyerhettek a királynék városában.

Az emlékeket nemcsak a szívükben, hanem az egyik csoporttagjuk által hímzett naplókban is őrzik, el is hozták az ünnepi alkalomra, ahogy több, az összetartozást jelképező ereklye is meglapult az asztalon, ilyen az úgynevezett Vasarely-kendő vagy az ifjabb generációt képviselő utazójuk által készített barátság-karkötő. A csoportvezető a kerek évfordulón azokról sem feledkezett meg, akikkel szintén sok szép közös
élményt éltek meg, de sajnos már nem lehetnek közöttünk.

Volt, amikor nem is kellett messze menni az élményekért – az utazó csoport tagjai itt éppen a várpalotai várkapitány vendégségét élvezik (Kép forrása: Hegyen-völgyön Baráti Kör)

Máté Attiláné (balról) és Honbolygóné Bognár Emma osztja meg élményeit a hallgatósággal

Ezt követően pedig a csoport több tagja élt a lehetőséggel, hogy megossza, miért jó ehhez a közösséghez tartozni és melyik a legemlékezetesebb pillanat a „fejben vezetett” útinaplóból.

Honbolygóné Bognár Emma unokáját is elvitte az egyik kirándulásra, Pápára, illetve egy kis karácsonyi vásár is szerepelt akkor az úticélok között. Emlékszik, hogy mennyire élvezte a kisgyermek a programokat, nem is hiányozhatott a következő alkalomról, Bakonybélből, amikor az ott éppen fellépő művészek gyermekeivel gyors barátságot kötve rendkívül jól feltálalta magát, együtt játszottak.

Máté Attiláné – aki férjével a kezdetektől fogva jár az utakra – azt emelte ki, hogy az éves program megalkotásába a csoporttagoknak is van beleszólási joga, és mivel már év elején letisztulnak az időpontok, tudnak előre tervezni. A csoportvezető személyiségét, az egyes utazásokra való jól felkészültségét is méltatta a felszólaló, és a közösségi szellem miatt is szívesen vesznek részt a kirándulásokon.

Kis túlzással lehet mondani, Lingl Nándornénak és férjének egészen Angliáig kellett elutaznia, hogy felfedezzék Magyarországot. Lányuk kint tartózkodása révén kezdtek járni a „szigetországba”, és ezután éreztek indíttatást arra, hogy hazánk természetei szépségeit – közöttük közvetlen környezetünk értékeit – is felkeressék, és az akkor már tíz éve működő helyi utazó csoportban meg is találták a számításukat.

Néhány évvel ezelőtt, munkakapcsolat révén csatlakoztak a közösséghez Petrovicsné Sági Ágnesék. Több kedves emléket őriznek, ilyen volt, amikor csoportvezetőjük révén bejutottak egy magánkastélyba, Miskolc-Lillafüred pedig István, az idegenvezető személye miatt is felejthetetlen marad, de ugyanitt a magasba, a Zsófia-kilátóhoz való feljutás is mély nyomot hagyott bennük.

A csoport örökifjú korelnöke, Gfellner Józsefné Ilonka néni felszólalása nagy sikert aratott a közönség körében

Gfellner Józsefné korát meghazudtoló módon tart a csapattal, ő maga árulta el, nyolcvannyolcadik életévét tapossa. Mindössze négy éve csatlakozott, de ezalatt is számtalan élményben volt része, legyen szó a tojás- vagy éppen a marcipánmúzeum meglátogatásáról. Köszönetét fejezte ki valamennyi csoporttársának, akik segítették őt, ha éppen szükség volt rá.

Az oszlopos tagnak számító Farkas Józsefnét nagyon jóleső érzéssel tölti el, amikor hallgatják szombaton a rádióban az országjáró sorozatot, és az utazó csapat tagjaként már szinte minden helyen megfordult, amiket az éterből sugároznak. A csoport „krónikásaként” is működött egy ideig, nemcsak átélte az élményeket, hanem egy könyv lapjain meg is őrizte azokat az utókor számára.

„Húsz év alatt meghódítottunk számtalan csúcsot, végig sétáltunk városokon, megcsodáltunk várakat, múzeumokat, templomokat, és annyi szépséget láttunk, hogy lassan útikönyvet is írhatnánk” – mondta frappáns hozzászólásában az egyik legrégebbi tag, Lezsák Istvánné. Külön szólt csoportvezetőjük munkásságáról, aki húsz éve újra és újra bebizonyítja, hogy a legjobb utak azok, amelyeket együtt járnak be. Magdika egy útikalandokból összeállított anekdotacsokorral is kedveskedett a társainak.

Lezsák Istvánné közreműködésével virággal és ajándékkal köszönte meg a csoport Müller Anikó húsz éve tartó áldozatos szervezőmunkáját

Az emlékek felidézését követően az ajándékozásé lett a főszerep, Müller Anikó húsz éve tartó áldozatos munkáját, egy a csoport nevével ellátott éjjeli lámpával hálálták meg az útitársak, és köszöntötték állandó buszsofőrjüket, Bakos Józsefet is, aki az idők során szintén részese lett a közösségnek.
– Egy álommal kezdődött és egy csodálatos közösség lett belőle – hangsúlyozta pohárköszöntőjében Kacsala István polgármester, aki örömmel fogadta el a jubiláló csoport invitálását a jeles alkalomra. Igaz, hogy csak mintegy negyven percben, de a felidézett emlékek jóvoltából ő is átélhette kicsit ezt a húsz évet, amiért nagyon hálás. Gratulált a csapatnak és külön méltatta Müller Anikó szerepét, aki motorja ennek a közösségnek, és ezzel példát mutat, hiszen a közösségépítés egy városnak az alapját képezi.

Városunk vezetője gondolatai zárásaként nagyon sok élménnyel, örömmel és kapcsolatépítő utazással teli hosszú éveket kívánt a Hegyen-völgyön Baráti Körnek, elsőként emelve poharát az ünnepeltekre.

Kacsala István polgármester is köszöntötte a huszadik évfordulóját ünneplő utazó csoportot

Ha már születésnap, akkor az ünnepi torta sem maradhatott el…

Jó szokásához híven a csoportvezető nem maradt adós a meglepetéssel, egy nagy tortával készült a különleges alkalomra, mely csillagokat szórt a sok szép közös utazás emlékére.