Vasba zárt Pillanatok
Kovács Péter szobrász, vasból készült alkotásaiból nyílt kiállítás Pillanatok címmel a Békefi Antal Városi Könyvtárban, február nyolcadikán. Az alkalom kapcsán beszélgettünk a művésszel, aki humorosan kovács– és lakatosmunkaként, valójában pedig művészetként fogalmazta meg a vasszobrászat lényegét.
Azt meséli, már korán kapcsolatba került a művészettel, hiszen szülei is nagy művészetrajongók voltak, szerették a képzőművészetet, a zenét és az irodalmat is, nagyapja pedig asztalosként fából készített szobrokat. Ő maga néhány kitérőt követően a kétezres évek közepén lelt rá az egykönnyen nem megmunkálható vasra. „Gyerekkoromtól végigkísért az alkotás. Nagyon szerettem rajzolni, tanultam festészetet, grafikát is, de kevés lett a 2D, úgyhogy áttértem a 3D világába. A rajzolás, grafika ma már csak akkor van jelen az életemben, amikor szobrokat tervezek. A vas az egyfajta végpont lett nálam, mert faragtam fát, követ is, de ez az anyag lett az, amit legszívesebben megmunkálok.” – mesélte.
A vasszobrászatra hivatásként tekint, úgy véli, sikerült rátalálnia arra, ami igazán érdekli, és amely területen belül szeretne újra és újra megújulni. „Nem érzem úgy, hogy innen már valaha is kikacsintanék más anyagok felé”- fogalmazott.
A legfontosabb számára, hogy a lehető legegyszerűbb módon hozza létre szobrait, melyek mindegyikének külön története van. Célja, hogy munkáiban megmutassa az általa átélt élményeket a lehető legkevesebb gesztus felhasználásával, ahogyan ő fogalmaz: maximális minimalizmussal. „Az egyszerű vonalak érdekelnek engem, és ezekben az egyszerű vonalakban megfogalmazni főként az emberi kapcsolatokat, illetve apró pillanatokat, ahogy a kiállítás címe is mutatja.”- fejtette ki.
Alkotói munkája során több művész is inspirálta, a mai napig gyakran látogat el szakmai találkozókra is, melyek során minden alkalommal egy inspiráló közegbe, érdekes emberek, és jó energiák közé kerül, majd rengeteg tapasztalattal tér haza alkotni. „Nagyon sok művésszel volt és van szerencsém ezeken az alkalmakon találkozni. Ezek az alkalmak segítenek azokban a helyzetekben is, amikor az ember egy kicsit megreked, vagy tovább kell lépnie, meg kell újulnia, akkor ezeken a szimpóziumokon kap olyan inspirációkat, lökéseket, amelyek átsegítik, motiválják.”
Habár ez alkalommal önálló kiállítását mutatta be, úgy véli, egy kiállítás sokkal erőteljesebb és izgalmasabb, ha a falakon színek, a térben pedig formák vannak. Közös kiállításokból pedig több is akadt már, ezt alátámasztva egy művészkollégája és korábbi kiállítótársa a zirci megnyitóra is ellátogatott: Zámbó Attila képzőművész Csopakról érkezett feleségével.
A Pillanatok című, zirci kiállításon 13 szobrot tekinthettek meg az érdeklődők, amelyek most először egy könyvtárban, vitrinek mögött kaptak helyet. A szobrász munkái egyébként az ország számos településén -Zirchez legközelebb Jásdon- láthatóak, de még Németországban is megtalálhatóak.
Aki szeretne gyönyörködni és elmerülni a vasszobrok világában, az felkeresheti a P. Kovács Péter szülővárosában, Balatonfűzfőn található, Irinyi János utcai szoborparkot is, melyet az alkotó hozott létre, tisztelegve a településnek ahol felnőtt és ahol jelenleg is él.






