A múlt kísértetei – barangolás Szentkirályszabadja szellemvárosában

Egy videoklip inspirált arra, hogy felkeressem Szentkirályszabadja szellemvárosát. Kísérőm mesélt a hely történetéről, miközben a reggeli napfényben felfedezőútra indultunk. Utunk során bekukkantottunk az egykori katonai bázis épületeibe, láthattam második világháborús lövészárkokat, és próbáltam megérteni, mit hagytak ránk a vérrel itatott évtizedek. A föld, a fák, az épületek nem felejtenek, kísérteties és hátborzongató érzéseket ébresztenek a kíváncsiskodókban.

Fotó: Szeli Dóra Réka

Szovjetszentkirály – egy elfeledett város a falu szélén

A Szentkirályszabadja határában álló katonai lakótelep igazi szellemváros. Ma már csak betonvázak, kiégett lépcsőházak, fákkal benőtt tetők emlékeztetnek arra, hogy itt valaha katonák, családok, emberek éltek, az általános és a középiskolákban gyerekek tanultak, az óvoda udvaron tipegők játszottak.

A fákkal, bokrokkal benőtt utakon terepjáróval is óvatosan közlekedtünk – az erdő lassan, fokozatosan hódítja vissza az ember által épített környezetet. Szívfájdító, hogy a katonai bázis egykoron luxusnak számító épületei mindösszesen harminc évnyi szolgálat után az enyészet martalékává váltak. Mégis: a kora reggeli nap sugarai valószínűtlen szépséget kölcsönöztek a pusztulásnak, az épületek nyitott ablakszemei mintha a múltba bámultak volna vissza.

Fotó: Szeli Dóra Réka

A szellemváros története a 20. század legsötétebb évtizedeihez kötődik. 1938-ban kezdtek itt el repteret építeni itt a Magyar Királyi Honvédség számára, és 1944-re már a német haderő előretolt bázisa lett a Dunántúl védelmére. A második világháború végnapjaiban súlyos harcok dúltak a környéken. A mai napig találni az erdő mélyén világháborús lövedékeket, horogkeresztes tányérokat, evőeszközöket.

A háború után a Vörös Hadsereg vette birtokba a repteret, 1951-től pedig a szovjet légierő egyik legnagyobb magyarországi bázisává épült ki. Az 1960-as években lakótelepet, iskolákat, óvodát, kultúrházat és külön infrastruktúrát építettek ki a sok száz katonának és családtagjaiknak. A mintegy harminc hektárnyi terület hivatalosan „Magyarországról kivett területnek” számított.

Fotó: Szeli Dóra Réka

A városrész lényegében külön „mini Szovjetunió” volt a magyar falurész mellett – a köznyelvben ezért ragadt rá az ironikus „Szovjetszentkirály” név. A légibázis bezárására 2004-ben került sor, a 87. Bakony Harci Helikopter Ezredet ekkor kötöztették Szolnokra. 2024. május 8. óta az Ezred történelmi jelentőségét egy Mi-24D harcihelikopter emlékmű őrzi a 8-as főút mellett, a Veszprém-Szentkirályszabadja repülőtér bekötőútjánál.

1988-tól fokozatosan vonták ki a Szellemvárosból a szovjet haderőt. 1996-tól a terület őrizetlen, ennek következtében az értékeket, vasszerkezeteket, ablakokat, ajtókat, korlátokat a környék lakosai egyéb célokra hasznosították. Ma airsoft pálya, valamint néhány vállalkozás üzemel a területen.

Fotó: Szeli Dóra Réka

Fotó: Szeli Dóra Réka

Fotó: Szeli Dóra Réka

Urbex – rajongás az elhagyatott helyekért

Az urbex, vagyis urban exploration a városi és ipari romok feltérképezését jelenti – fotózás, kutatás, felfedezés. Alapelve a „csak a lábnyomod hagyd, csak a fotót vidd el” hozzáállás.

Szentkirályszabadja ma a magyar urbex egyik legismertebb helyszíne. A panel-lakótelepek, az iskola üres termei, a széthullott mozi széksorai szinte hívogatják a kíváncsi felfedezőt.

Fontos felhívni arra a figyelmet, hogy a romos épületek, törmelékkel borított lépcsők az óvatlan bámészkodót balesetveszélyes helyzetekbe sodorhatják. Korlátok nincsenek, így bár az erkélyekről csodás a kilátás, a mélybe zuhanás magas kockázata elővigyázatosságra int.

A terület jelenleg magántulajdon, a jó hír azonban az, hogy van mód arra, hogy a Szellemváros hivatalosan is látogatható legyen.

A Túrajó több izgalmas helyszínre is szervez vezetett urbex sétákat a Bakony-Balaton régióban, többek között Top Secret Szovjetszentkirály fotóstúrát Szentkirályszabadján is.

A múlt üzenete

Szentkirályszabadja szellemvárosa egyszerre elrettentő és lenyűgöző. Fotózás közben újra és újra az járt a fejemben: mennyi élet, remény és félelem sűrűsödött ezekbe a falakba – és milyen könnyen lesz mindez feledés és por. A föld, a fák, az épületek emlékeznek. És aki eljön, hogy megnézze, annak muszáj szembenéznie a múlttal is.

A hivatalos urbexelést és a fotózást a Túrajó engedélyezte.